Nagy Frigyes

Köves Izsó: „Mendelssohn Nagy Frigyes előtt” c. festményének restaurálása

A restaurálást leginkább indokolták az alábbiak: A kép alapozása rendkívül vékony, és nagyon rosszul köt a hordozóhoz. A festmény felületén elszórva rengeteg festékhiány és elvált festéksziget látszik. Jelentős részük a levegőben van, ívesen meghajlott és lehullani készül. A mű rossz állapotának fő oka az alapozás meggyengülése és elválása a táblától, ez pedig a megfelelő enyvezés hiányára utal.

ELŐTTE UTÁNA

A festék mozgó darabjainak konzerválása

    A festett felület különösen jelentős mértékű elválása miatt a múzeumból történő elszállítást megelőzően konzerválni kellett a festékrétegeket. Emiatt a megszokott restaurálási menettől eltérően a tisztításra csak később kerülhetett sor. A konzerválás híg halenyvel történt, alkoholos előnedvesítést követően, ecseteléssel. Ennek a módszernek lényege, hogy a gyorsan és mélyre befutó alkohol előnedvesíti az apró festékszigetek, morzsák és levelek alatti üregeket és a fatábla felületét. Az alkohol gyors párolgása közben a híg halenyv pedig beszívódik az elillanó alkohol helyére, immár pótolva a hiányzó kötőanyagot. A ragasztó befuttatása után a felületet cigaretta-rizspapíron keresztül visszasimítottam a fatáblához. A halenyv amiatt a tulajdonsága miatt volt alkalmas a feladatra, hogy melegítés nélkül is híg és folyékony marad, száradása után pedig erős, rugalmas kötőerőt biztosít.
Az előkonzervált és cigarettapapírral védett festmény ezután további sérülések veszélye nélkül műterembe szállítható volt. A műteremben a leírt rögzítési folyamatot tovább folytattam, kiegészítve azzal, hogy a felület simításához vasalót is használtam, mellyel a halenyvet megmelegítve és folyóssá téve nyomás alá helyeztem a festék elvált szigeteit. A folyamat végén a velületről nedvesen visszaoldottam a cigaretta papír maradványait.

Nehezebb dolgom volt amikor a háttér részen el kellett távolítanom a deformálódott, repedezett keményre kötött tömítőmasszát. Ez mechanikus eljárással történt szike és szemészlándzsa használatával. A régi kemény tömítés alól előbukkant a hordozó sérült szálszerkezete.

A fatábla konzerválása

    A fatábla, melyre a festmény készült, három darabból áll. Ezek közt az illesztéshez használt ragasztó elengedett és eltávolodtak egymástól, csak a hátoldalra illesztett két keresztmerevítő tartotta össze ezeket. A ragasztás hiánya miatt a tábla darabjai nem egy síkban találkoztak egymással. A fatábla síkba illesztését és ragasztását Cseke Róbert kollégám végezte. Ennek a műveletnek az idejére a képoldalt Melinex papírral védtem le Paraloid B72 műgyantával ragasztva.

Nehezebb dolgom volt amikor a háttér részen el kellett távolítanom a deformálódott, repedezett keményre kötött tömítőmasszát. Ez mechanikus eljárással történt szike és szemészlándzsa használatával. A régi kemény tömítés alól előbukkant a hordozó sérült szálszerkezete.

Tisztítás

    A fatábla konzerválása után eltávolítottam a Melinex betétet a Paraloid B72 műgyanta acetonnal történő visszaoldásával. Ez a folyamat az aceton oldószer hatása miatt tisztításként is működött. Az eltávolított Melinex betét magába szívta a megsárgult régi lakkot. Ezután további tisztítás következett acetonos vattával.

Esztétikai kiegészítés

A tömítéseket sellakkal szigeteltem, majd aquarell festékkel végeztem retusálást. Ezt követően dammárgyantával lakkoztam a képet. Ezután történt a végső finom átmeneteket megjelenítő részletgazdag retusálás gyanta-olajfestékkel.
Végül selyemfényű dammárgyanta bevonatot hordtam fel a teljes képfelületre porlasztásos eljárással.

A retusálás módja, mértéke, kialakítása

    A festékhiányos részek közt volt Mendelssohn mindkét kézfeje, valamint Frigyes császár tanácsadójának hátul összekulcsolt kezei. Ezeknek a kényes és fontos részleteknek a megfestéséhez segítségül szolgált egy régi újságcikk, melynek illusztrációja az erről a festményről készített fekete-fehér fénykép volt. Segített továbbá az eredeti festékből maradt néhány festéksziget amely a kéz és ujjak széleit megmutatták. A hiányok pótlásán túl szükséges volt mérsékelten a háttér alapszínét, kisebb díszítményeket is megerősíteni. A tisztítással és lakkozással kontrasztosabbá vált az ábrázolás és zavaróan mutatkoztak az idővel megkopott, vagy áttetszővé vált festett részletek. Ez utóbbi jelenség a kötőanyag törésmutatójának változása miatt következhet be. Jellemzője, hogy az öregedett olajfesték kevésbé fed mint újkorában. Ez a jelenség nagyban függ a festékréteg vastagságától és a belekevert pigmentek tulajdonságaitól.